A márciusi katasztófális hetek nyeretlenségi szériája után, valamint a Parma elleni szégyenteljes előadást követően újabb mérkőzés várt Roberto Mancinire. A 30. fordulóban a nyugdíjkorhatár szélén szaladgáló Luca Toni vezette Hellas Veronához látogatott a csapat, legfőképpen a becsület volt a tét na meg a szétcincált, agyontaposott kék-fekete szurkolók lelkének kárpótlása az elmúlt mérkőzéseken mutatott gyenge produkció feledtetése után.
A mérkőzést úgy kezdte a csapat, ahogyan az elvárható volt. Labdabirtkolási fölény, helyzetek kialakítása, az ellenfél semlegesítése. Mindössze 11 percet kellett várni az első gólra, ami bár hazai oldalon felpaprikázta fél Veronát miután Tachtsidis egy vétlen szituáció után a földön maradt amire a hazai játékosok mint egy varázsütésre abbahagytak minden futballal kapcsolatos tevékenységet, mindeközben Palacio passzából Icardi senkitől sem zavartatva berúgta 16. gólját a szezonban. A második játékrész körülbelül ugyanott folytatódott ahol abbamaradt, néhány hazai helyzettel kiegészülve. A 48. percben aztán a korábbi címzettből most feladó lett, Icardi középre érkezett passzából Palacio már 2-0-ra növelte a gólok számát. Ekkor már láthatóan meghúzogattuk a Hellasi oroszlán bizonyos bajszát mert egy alig észrevehető viszont vitatható büntetőt ítél meg Tagliavento játékvezető a Verona javára Vidic szabálytalansága révén. Csakhogy, vagy Toni nem ismeri Handanovic képességeit és nem nézte ronggyá a szlovén kivédett tizenegyeseit a Youtube-on, vagy szimplán nem bízott benne, hogy visszajöhetnek a meccsbe. Handa stílszerűen kivédte maradt a 2-0.
Bár a Verona az első félidőhöz képest már partiban volt, gólt/gólokat mégsem sikerült szerezniük még akkor sem ha Moras a 92. percben még öngólt is vétett ezzel beállítva a 3-0-ás végeredményt. Jövő vasárnap milánói derbi amire sajnos Guarín és Brozovic kisárgázta magát. Ezzel a győzelemmel pontszámban beértük a Milant így mindkét oldalon 41 pont áll a tabellán.
